A gazdasági bűnözés vizsgálatát megelőzően mindenek előtt azt tartom lényegesnek, hogy tisztázzunk, vagy legalábbis közel azonos értelemben használjunk néhány fogalmat, mert csak így értelmezhető a gazdasági folyamatok és a bűnözés kapcsolata és csak így lehetnek értelmesek a bűnüldözés válaszai.

Elmondható, hogy a gazdasági bűnözés fogalmi megközelítésének hagyományosan több szintje létezik. Gyakran találkozhatunk egy többé-kevésbé egységes köznapi felfogással, alkotható továbbá egy kriminológiai definíció, azután egy szélesebb , végül egy szűkebb tételes jogi területet felölelő büntetőjogi fogalom. Nehezíti, vagy rossz irányba viheti el a diskurzust, ha nem tudható: a véleményt nyilvánító melyik szinten kapcsolódik a vitába.

Pusztai László a 90-es évek derekán érzékletesen tárta elénk a gazdasági bűnözés közvéleményben élő fogalmát. Ez szerinte felölel „minden olyan bűncselekményt, szabálysértést, valamint etikátlan magatartást, amelynek eredményeként a mindennapi gazdasági élet szereplői a közfelfogás szerint jogtalan anyagi előnyökre tesznek szert. A közvélemény így a tényleges bűnelkövetőkön kívül gazdasági bűnözőknek tekinti az átalakuló hazai jogrendszer szabályozásának következetlenségeit, a joghézagokat kihasználó milliomos hazai üzletembert éppen úgy, mint a balatoni szezonális lehetőségre építő, és a beszerzési ár sokszorosáért sört kínáló mozgóárust – noha büntetőjogi értelemben egyikük sem vonható felelősségre, nem bűnöző.”1