A laikus írásokban a két leggyakrabban keveredő fogalom az üzleti hírszerzés és a gazdasági kémkedés, illetve ez utóbbi szinonimája az ipari kémkedés. Némi különbség azonban van e kifejezések értelmében:

A magyar nyelvben szinte csak az üzleti / ipari hírszerzés található meg, esetleg az ipari hírszerzés, amiket persze szinte mindenki kever a gazdasági hírszerzéssel.Az angol szakirodalom a magyarral szemben bővelkedik a szakkifejezésekben.

A teljesség igénye nélkül:

• business intelligence
• competitive intelligence
• competitor intelligence
• counter intelligence

 a leggyakoribb kifejezések.

Mit is jelentenek ezek a fogalmak magyarul és angolul?

Üzleti hírszerzés alatt olyan legális stratégiai menedzsment-eszközt értünk, amelynek segítségével az aktuális és potenciális versenytársak viselkedését próbáljuk feltérképezni és lehetőleg előre jelezni. 

Az ipari hírszerzés mint a neve is mutatja, viszont a gazdasági szektorok közül csak az ipart foglalja magába, tehát véleményem szerint szűkebb kategória, mint az üzleti hírszerzés. Viszont hasonlítanak abban egymáshoz, hogy mindkettő legális, főleg vállalatok által végzett, elvileg rendszeres tevékenység.

Az üzleti / ipari / gazdasági kémkedés ezzel szemben illegális tevékenység, melyet a régebbi szemlélet szerint főleg államok végeznek, de ezzel azért vitatkozni lehet. A legújabb nyugat-európai felmérések szerint a kémkedési esetek jelentős részét állami vagy privát vállalatok követik el. A már említett illegalitáson kívül további különbség, hogy ez a tevékenység jobban ad-hoc jellegű, tehát kevésbé rendszeres tevékenység.

Az angol Competitive / Competitor Intelligence leginkább üzleti hírszerzésnek fordítható. A Business Intelligence jelentése viszont nem ennyire egyértelmű. Értelmezik és fordítják néha üzleti hírszerzésnek, konkurenciaelemzésnek, de sokszor jelent szoftverrel támogatott adatbányászatot. A Counter Intelligence viszont defenzív értelemben használatos, azaz más vállalatok (értsd: konkurencia) irányából érkező tevékenység blokkolásáról, befolyásolásáról szól.

Személy szerint én inkább a Competitive Intelligence kifejezést szeretem és használom, mert az üzleti hírszerzés kifejezésnek kicsit "James Bond"-os utóíze van, pedig nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy nem.

De ne tulajdonítsunk túl sok jelentőséget a kifejezéseknek, a lényeg inkább magán a tevékenységen van, akárhogy is hívják.

információ alatt olyan strukturált adathalmazt értünk, amelyek szükségesek bizonyos döntésekhez. Az természetesen szubjektív, hogy kinek mi számít információnak, azaz kinek milyen tényező befolyásolja döntését. Gazdasági vagy üzleti információ alatt értelemszerűen gazdasági szereplők által relevánsnak tartott információkat értünk.

A titok ehhez képest szűkebb kategória. Titok alatt olyan tényt, körülményt, információt vagy szellemi terméket, valamint ezek hordozóját, megtestesítőjét vagy megjelenítőjét értjük, amely bármely természetes vagy jogi személy számára meghatározott okból és indokok alapján önálló, gyakran vagyoni értéknek minősül, és amelynek természetes vagy jogi személy számára történő jogosulatlan megismerése a titokgazda számára vagyoni, illetve nem vagyoni hátrányt jelenthet.

Gazdasági vagy üzleti titok alatt olyan titkot értünk, amelynek titokban tartásához elsősorban gazdasági szervezeteknek fűződik érdeke.

Az üzleti információk szerepének a gazdasági életben is egyre jelentősebb szerepe van.  Ez több okra vezethető vissza: 

A gazdasági válság miatt gyakorlatilag minden gazdasági szektorban és az európai gazdasági környezet minden földrajzi régiójában jelentősen erősödött a piaci verseny és a jövőben ennek a tendenciának az erősödése várható. 
 

Globalizáció miatt, a gazdasági válság negatív hatásai nélkül is azt eredményezik, hogy a gazdasági környezet folyamatosan átalakulóban van. Az állandóan változó makro- és mikrokörnyezet fokozott információigényt eredményez a gazdasági szereplők számára. 
 

Sok esetben üzemgazdasági okok motiválják a vállalatokat üzleti titkok megsértésére. Az esetek többségében ugyanis költséghatékonyabb és lényegesen gyorsabb az üzleti információkat jogszabályellenesen vagy etikátlanul megszerezni, mint például terméket fejleszteni vagy saját adatbázist építeni. Ez azonban a gazdaság fejlődését és fenntarthatóságát veszélyeztetheti.

A magánnyomozók kötelességei:

• megvitatni az ügyet az ügyféllel és mérlegelni az ügy törvényes és etikus megoldását
• előzetes becslő költségvetést készíteni
• úgy vezetni a vizsgálatot, hogy a begyűjtött bizonyítékok adott esetben a bíróság előtt is felhasználhatók legyenek
• elemezni az összegyűjtött dokumentumokat és bizonyítékokat
• jelentést készíteni a munkájáról

A magánnyomozó többféle forrást használ az ügy megoldása érdekben. Ám legtöbbször a forrást a célszemély megfigyelése biztosítja. A megfigyelés alapja nagyon egyszerű - a magánnyomozó pontosan dokumentálja, hogy a megfigyelt személy hová ment és kivel találkozott. De ténylegesen egy megfigyelés ennél bonyolultabb dolog. Embereket úgy követni, hogy a magánnyomozó észrevétlen maradjon és a célszemélyt se veszítse szem elől, nem egyszerű feladat. 
Az információk és bizonyítékok összegyűjtésén felül a magánnyomozónak tudnia kell azt is, hogy hogyan kell azokat elemezni, és hogyan kell az eredményeket tapintatosan közölni a megbízóval A nyomozási technikákat, melyeket alkalmaznak nem az iskolapadban tanulják.

Forrás: Wikipedia

A gazdasági bűnözés vizsgálatát megelőzően mindenek előtt azt tartom lényegesnek, hogy tisztázzunk, vagy legalábbis közel azonos értelemben használjunk néhány fogalmat, mert csak így értelmezhető a gazdasági folyamatok és a bűnözés kapcsolata és csak így lehetnek értelmesek a bűnüldözés válaszai.

Elmondható, hogy a gazdasági bűnözés fogalmi megközelítésének hagyományosan több szintje létezik. Gyakran találkozhatunk egy többé-kevésbé egységes köznapi felfogással, alkotható továbbá egy kriminológiai definíció, azután egy szélesebb , végül egy szűkebb tételes jogi területet felölelő büntetőjogi fogalom. Nehezíti, vagy rossz irányba viheti el a diskurzust, ha nem tudható: a véleményt nyilvánító melyik szinten kapcsolódik a vitába.

Pusztai László a 90-es évek derekán érzékletesen tárta elénk a gazdasági bűnözés közvéleményben élő fogalmát. Ez szerinte felölel „minden olyan bűncselekményt, szabálysértést, valamint etikátlan magatartást, amelynek eredményeként a mindennapi gazdasági élet szereplői a közfelfogás szerint jogtalan anyagi előnyökre tesznek szert. A közvélemény így a tényleges bűnelkövetőkön kívül gazdasági bűnözőknek tekinti az átalakuló hazai jogrendszer szabályozásának következetlenségeit, a joghézagokat kihasználó milliomos hazai üzletembert éppen úgy, mint a balatoni szezonális lehetőségre építő, és a beszerzési ár sokszorosáért sört kínáló mozgóárust – noha büntetőjogi értelemben egyikük sem vonható felelősségre, nem bűnöző.”1